Ma elmondom, ma elmondom, ma elmondom. Hazamegyek, anyu kérdezi, mi volt az iskolában. Semmi – felelem. Mégsem mondom el – olvasom fiam lájkjai között. Vicces, szinte látom, ahogy az illető tyúklépésben megy hazafelé, hogy minél később kelljen elmondania…mit is? Valami oka van, hogy ma ez a kedvenc. Ez üzenet, villan át az agyamon, a biztonság kedvéért belenézek az elektronikus naplóba. Nincs új bejegyzés – aznap.
Két nappal később a szokásos sommás választ kapom a rutinkérdésre, igaz, kicsit bizonytalanul hangzik az a semmi. Félévzáráshoz közeledve belenézek megint az elektronikus naplóba, hogy lássam, minden rendben van-e. Biológiából a legfrissebb beírás: szö. Mi ez? Intőt kap, mert rendet bontott órán. Szóval ez nyomja két napja lelkét.
