Amelyik kamasszal nincs gond, azzal gond van

2011.01.03. 15:34 KvizKaland

Harc

Címkék: beszélgetés veszekedés kibékülés

Hátizsákja a földön, az orrára borulva, kabátja az ágyra vágva, cipője kétfelé rúgva a szoba közepén, sálja az asztalról lóg, le az íróasztalszék görgője alá, sapkája félig a falhoz kenve, félig fennakadva a ceruzákon, ő az ágyon elnyúlva valami furcsa kitekeredetett pózban, fülében fülhallgató. Ezért nem hallja, hogy már harmadszor kiáltok neki, jöhet ebédelni. Ahogy berontok és némi ingerültséggel a hangomban, szólok, hogy tálalva, jöjjön már, orra alatt morogva, mint egy lassított felvétel, úgy kászálódik fel. Kifelé majdnem elbotlik a cipőjében, halk káromkodás kíséretében arrébb rúgja. Nem bírom ki, hogy ne ripakodjak rá… ennyi elég is, hogy kirobbanjon a harc köztünk. Ő visszaszól, én is, egyre emeltebb hangon folytatjuk a vitát. Istenem, már megint! Pedig megfogadtam, hogy nem leszek ideges, hogy nem kiabálok, hogy megpróbálom szép szóval.

Aztán asztalhoz ülünk, együtt ebédelünk. Gyorsan, némán lapátoljuk az ételt. Ki kell húzni mielőbb ezt a tüskét, hiába vár a munka, és hiába ül gondolatban ő is a gépénél már a következő cselen merengve, kedvenc játéka virtuális világba merülve. Kizökkenti, amikor megkérdem, mi volt ma a suliban. Elnyom egy gyors semmit, és már suhanna a kisszoba felé. Nem hagyom, elkezdem mesélni, hogy képzelje, ma jött az első szöveg az új helyről, és hogy közepesen sok dolgom volt vele, de könnyen ment, mert érdekes a téma.

– Miről szólt?  – kérdezi. Tudtam, hogy bejön, ha előbb én mesélek. Néhány perc múlva már az aznapi kémiakísérletnél tartunk, aztán sorra vesszük a többi órát is. Kiderül, a magnéziumos kísérleten kívül unalmas volt a nap, és hogy tanítás után még ott maradtak focizni az udvaron. Aztán megölel. – Anya, ne haragudj az előbbiért, de olyan rossz, amikor kiabálsz. Nem csináltam semmit.

– Hát épp ez az – gondolom párásodó szemmel – , hogy nem csináltál semmit, csak megint szanaszét hánytad a holmidat és néztél a semmibe. De hallgatok, megsimogatom, és magamhoz szorítom, aztán gyengéden a szobája felé irányítom, hogy pihenjen egy kicsit, mielőtt nekiállna tanulni és elpakolni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kamaszgyerekem.blog.hu/api/trackback/id/tr972557498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása